2026. október 20-án iskolánk tanulói - III. A/FJ és III. SM - tanulmányi kiránduláson vettek részt a szeredi Holokauszt Múzeumban.
PaedDr. Erika Tavaly, PhD. pedagógus, kutató és múzeumpedagógus, aki kiemelten a holokauszt történetének oktatásával és kutatásával foglalkozik, igényes, érzelmekkel teli előadását hallgatták meg a diákok. Fókuszálva egy túlélő élettörténetére. Eva Kohn hiteles forrásként mondta el (felvételről) a táborban töltött idő szörnyűségeit.
Az igényes bevezető előadás után megtekintették a múzeum állandó tárlatát. Az öt barakkból álló önellátó tábor autentikus kiállítási anyaggal rendelkezik.
Lelkünkben megrendültséggel, mégis számos ismerettel gazdagodva tértünk haza.
Diákélet
29. 10. 2026
„Ilyen nagy dolog a Szabadság?” - különleges megemlékezés az 1956-os forradalom 70. évfordulójáról
Iskolánk, a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Középfokú Sportiskola méltó tiszteletadással és rendhagyó közösségi programokkal idézte fel az 1956-os forradalom és szabadságharc kerek, 70. évfordulóját. Bár a sorsfordító pillanatok az anyaországban zajlottak, a jeles jubileum arra ösztönözte az intézmény oktatóit, hogy élményszerűen hozzák közelebb a múltat a diákokhoz.A megemlékezés szellemi útravalójául és az esemény fő mottójául Márai Sándor megrázó költeményének, a Mennyből az angyal című versnek az ikonikus sora szolgált. Ez a szuggesztív idézet – „Ilyen nagy dolog a Szabadság?!” – az iskola központi aulájának oszlopai között, nemzeti színekben pompázó, piros-fehér-zöld betűkkel kifüggesztve fogadta az érkezőket, azonnal megadva a nap emelkedett alaphangulatátA rendezvény fő helyszíne maga az aula volt, amely teljesen átváltozott a történelmi emlékek terévé. A falakon és az oszlopokon a diákok számára kiírt plakátverseny kreatív pályaművei kaptak helyet. A munkákat az esemény zárásaként értékelték: a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó tanulókat és osztályokat elismerő oklevelekkel, valamint további ajándékokkal jutalmazták.
A nap legnagyobb közönségsikerét a központi térben berendezett, szabadulószobák izgalmas hangulatát idéző, hatállomásos nyomozójáték jelentette. Az itt felállított asztalok képezték az egyes állomásokat, ahol gazdag ismeretanyag, korabeli háttéranyagok és gondolkodtató feladványok várták a résztvevőket. Az asztaloknál a tanulók részletes tájékoztatást és információkat kaptak többek között a budapesti forradalom kulcsfontosságú helyszíneiről, a Magyar Rádióban történt drámai eseményekről, az akkori sajtó szerepéről, a híres 16 pontról, valamint a lyukas zászló rejtélyéről is.A feladványok megfejtéseit a diákok a saját okostelefonjaikban rögzítették, majd a küldetés végén az aula központi főasztalánál mutatták be.
Minden sikeresen teljesített állomásért egy-egy kód járt. A hat kód megfejtésével kirakott végső megoldásért pedig az '56-os hősök mindennapi „kenyerét” – egy-egy autentikus, ízletes zsíros deszkát és egy csésze meleg teát – kapták ajándékba a sikeres nyomozók. Ez a szimbolikus nyeremény nemcsak finom tízóraiként szolgált, hanem felidézte a korabeli fiatal forradalmárok puritán mindennapjait.
Ez az esemény nagyszerű példája volt annak, miként válhat egy történelmi megemlékezés egyszerre méltóságteljessé, élvezetessé és valódi közösségi élménnyé.
Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott és részese volt ennek a napnak!
29. 10. 2026
2026.10.12-én ismét ellátogatott az iskolánkba a prágai székhelyű The Bear Educational Theatre színházi társulat. Az I Love My Phone című előadás dalokkal, jelenetekkel és sok interakcióval mutatta be, hogy a a mobiltelefon, a videójátékok és a közösségi média milyen szerepet töltenek be a mai életünkben. Az előadás könnyed, játékos és szórakoztató volt, ugyanakkor néhány komolyabb kérdést is felvetett és arra ösztönözte a diákokat, hogy megfogalmazzák a véleményüket az adott kérdéssel kapcsolatban.
14. 10. 2026
A Déryné Határtalan Program a Déryné Program határokon átívelő kulturális kezdeményezése, amely magyar nyelvű előadó-művészeti produkciókat juttat el a Kárpát-medence külhoni magyar közösségeihez. Minden korosztályt megszólítanak életkorhoz igazodó programokkal, bábjátékokkal, koncertekkel és színházi előadásokkal.A program keretében az iskolánkba is ellátogattak, és egy rendkívül izgalmas és interaktív napban volt részünk. A néptáncbemutató mellett versekhez válogattunk zenei alapot, pantomim- és színházi előadás aktív részeseivé váltunk, közösen felvettünk egy dalt, és a megszokottnál sokkal többet improvizálhattunk. Nagyon jó élmény volt a megszokottól eltérő, másféle módon tanulni!
A diákok a nap során az alábbi előadásokat és programokat tekinthették meg:
• Tabán Néptáncegyüttes: Interaktív néptánc- és népzeneóra
• Létra Kulturális Egyesület: Ab Ovo
• Willany Leó: Az önmagunkkal való sakkozás kockázata
• Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház: Anton Pavlovics Csehov: Sirály
• Kárász Eszter: Zenés költészet
• Poprádi Norbert: Vegyük fel
• Turi Bálint: Dsida Jenő Versimpró
29. 9. 2026
2026.szeptember 22-én Nagyszombatban, a City Arénában került megrendezésre A tisztelet napja – Deň rešpektu elnevezésű nagyszabású rendezvény.
Iskolánkat az I. SM és a II. SM osztály diákjai képviselték a programon. A rendezvény végig a kölcsönös tisztelet és az elfogadás jegyében zajlott. A fantasztikus hangulatról neves énekesek, influenszerek és tánccsoportok gondoskodtak, a nap fénypontja pedig egy izgalmas Csehszlovákia vs. Világválogatott labdarúgó-mérkőzés volt.
Köszönjük diákjainknak a méltó képviseletet!
23. 9. 2026
Az Ember és természet célorientált gyakorlat keretén belül csónaktúrát szerveztünk mind a négy elsős osztályunknak, többek közt azért, hogy a diákok jobban megismerjék egymást, és jobban összekovácsolódjon a társaság. Két helyszínen is eveztünk: az I. B osztály Vajkán szállt vízre a Dunán, míg a többi osztály (I.A, I.HA, I.SM) a Kis-Dunán tekinthette meg a Csallóköz gyönyörű vízi világát.
A csónakázások nagyszerű hangulatban teltek: volt olyan osztály, ahol fürödtek, voltak, akik fociztak, röplabdáztak, míg mások ismerkedtek és kártyáztak. A partraszállás után azonban egyik osztálynál sem maradhatott el a szalonna-, illetve kolbászsütés, ami megkoronázta ezeket a csodálatos napokat. Reméljük, hogy továbbra is ilyen jól fogjátok magatokat érezni az iskolánkban, mint ezeken a csónaktúrákon!
22. 9. 2026
Az aula őszi hangulatában már az első osztályképek is elkészültek. Igazán jó érzés ilyen inspiráló környezetben indítani a tanévet.
22. 9. 2026
„Itt van az ősz, itt van újra...“
Iskolánk ismét őszi köntöst öltött: az aula és a bejárat tarka, őszi dekorációval köszönti az érkezőket, az igazgatósági folyosót pedig ízléses asztaldíszek teszik otthonossá. Köszönjük Nagy Csápai Éva tanárnőnek az igényes és szép dekorációt!
13. 9. 2026
József Attila tematikus budapesti tanulmányi napjukat iskolánk diákjai a Duna parton kezdték, a költő szobránál. A helyszín a Dunánál című vers nyitósoraiból – „A rakodópart alsó kövén ültem...” – már ismerős volt, így a diákok számára is kézzelfoghatóvá vált a költemény és a városkép kapcsolata. A folyó mint a múlt, jelen és jövő találkozási pontja jelenik meg a vers soraiban, ahol „a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés”, így a szobor nemcsak egy költői jelenetet idézett fel, hanem azt a gondolatot is, amely a vers zárlatában fogalmazódik meg: a múlt és jelen összefonódása közös felelősséget jelent.
A diákok este a Madách Színházban mélyülhettek el igazán József Attila világában, ahol az Én, József Attila című musicalt nézték meg. Az előadás a költő életének meghatározó fordulatait mutatta be: első és utolsó szerelmét, a 20–30-as évek irodalmi közegét, valamint azokat a személyes és alkotói küzdelmeket, amelyek rövid, mégis rendkívül intenzív életművét formálták.
A nap így egyszerre nyújtott látványos színházi élményt és közvetlen találkozást a költő szellemi örökségével.
15. 4. 2026
A tanítás nem csupán a tananyag átadását jelenti. Ez egy összetett küldetés, amelynek jelentős része a háttérben, észrevétlenül zajlik: a folyamatos készülés, az órák megtervezése, a javítások, az adminisztráció és a közösségi programok szervezése. Ott van benne a szülőkkel való párbeszéd és a türelmet igénylő egyéni odafigyelés is. Bár a köztudatban még mindig tartja magát a tévhit, miszerint a pedagógusok munkaideje csak pár tanórából áll, aki valóban belelát ebbe a világba, tudja: ez egy végtelenül kimerítő, teljes embert kívánó szolgálat.
Ám a figyelmes szemlélő azt is észreveszi, hogy a tanítás valójában folyamatos alkotómunka. Minden tanóra egy-egy premier. A pedagógus reggelenként egyfajta „színpadra” áll, ahol meg kell találnia azt a hangot, azt a módszert, amivel át tudja adni a tudást úgy, hogy mindenki megértse. Művészet ez a javából: áttörni a közöny falát, és eljuttatni a diákokhoz a megértés örömét. Bár a nap végén ritkán jár taps, a motiváció mégis megmarad. A gyerekek mosolya, az érdeklődő tekintetek és a fejlődésük látványa ad erőt a következő naphoz is.
A hétköznapok szürkeségét az apró győzelmek aranyozzák be: egy jól sikerült dolgozat, egy közösen elért kiváló átlag, egy bátorító visszajelzés vagy egy érdeklődő kérdés. Ám van egy nap az évben, amely bár a naptárban nem piros betűs ünnep, az iskolai naptárban mégis kiemelt helyet foglal el: a pedagógusnap. Ilyenkor a diákok veszik át a szót, hogy megmutassák: látják és értékelik mindazt, amit értük teszünk.
Az idei ünnep azonban minden várakozást felülmúlt. Amikor a tanári kar belépett az iskola aulájába, nem a megszokott diákzsivaj, hanem hatalmas ováció és szűnni nem akaró vastaps fogadott bennünket. Felemelő volt, ahogy felcsendült a „Miénk itt a tér”, és a diákok magasba tartották a köszönet feliratait. Különösen megható volt látni egykori tanítványunkat, Varga Rebekát, aki már tanárjelöltként énekelt egykori alma materében, szimbolikus hidat verve múlt és jövő közé.
Amikor a karzatról újabb hangok kapcsolódtak be a dalba, és a járás legszebb aulájában a „diákközönség” skandálni kezdte az intézmény „örök” nevét – „ESZ-PÉ-TÉ-ES” –, az mindenki számára emlékezetes pillanat volt. Ez a meglepetés, ez az őszinte elismerés volt a legszebb ajándék, amit egy tanár kaphat.
Köszönjük a diákoknak ezt a felemelő élményt! Ez egy olyan visszaigazolás, ami megerősíti bennünk, hogy érdemes minden reggel újra „színpadra” állni.
1. 4. 2026
„Legyünk nagyok, amint illik mihozzánk, hogy az Isten gyönyörködve nézzen ránk.” (Petőfi Sándor)
Több oldalnyi szövegkönyv, több órás „forgatás”, vidám olvasópróbák, feszített tempójú színpadi próbák, töretlen lelkesedés, váratlan sorsfordulatok, a „B“ terv helyett egy újabb „B“ terv – egy igazi forradalmi forgatókönyv.
178 évvel ezelőtt, 1848 márciusában egy maroknyi lelkes csapat, a szabadságvágy által hajtva, egy kávéházi asztal mellől elindulva forradalmat indított útjára. Egy hasonlóan lelkes közösség évek óta megidézi ennek a történelmi tettnek a hátterét; újra és újra feleleveníti az események egyes állomásait, a megismételhetetlen lehetőségek kihasználásának buktatóit. Teszi ezt a legnagyobb odaadással, hihetetlen lendülettel, barátsággal és legfőképpen belső motivációból. Néhányuk gyakran áll színpadon, akad köztük olyan is, aki csak az iskola színháztermében lépett először a „világot jelentő deszkákra”. Van, akinek rögtön komfortos a szerep, és persze van, akinek hosszabb időbe telik, míg ráérez a színpadi munka ízére.
Egy-egy műsor megvalósítása rengeteg időt és energiát igényel. Mégis mindannyian újra és újra belevágunk. Velünk van a márciusi ifjak küzdőszelleme. Szívből csináljuk, műkedvelő diákszínjátszók vagyunk. Ugyanúgy, ahogyan a pesti forradalmárok, mi is nagyon hiszünk abban, hogy kellő elkötelezettséggel célba ér az üzenet: a forradalom, az irodalom, Petőfiék és a márciusi „hölgyek” közös üzenete. Hiszünk abban, hogy nyitott fülekre talál az a gondolat, hogy milyen „nagy dolog a szabadság”, hogy „vannak napok, melyek nem szállnak el”, és hogy „ha újra tenni kell majd, akkor újra ott leszünk”. Ehhez olykor hangerő kell, olykor pedig csend; minden esetben nélkülözhetetlen az egymás iránti – néző és szereplő közti – érzékeny figyelem, hogy mindannyian „legyünk nagyok, amint illik mihozzánk, hogy az Isten gyönyörködve nézzen ránk.”
19. 3. 2026
„Legyünk nagyok, amint illik mihozzánk, hogy az Isten gyönyörködve nézzen ránk.” (Petőfi Sándor)
Több oldalnyi szövegkönyv, több órás „forgatás”, vidám olvasópróbák, feszített tempójú színpadi próbák, töretlen lelkesedés, váratlan sorsfordulatok, a „B“ terv helyett egy újabb „B“ terv – egy igazi forradalmi forgatókönyv.
178 évvel ezelőtt, 1848 márciusában egy maroknyi lelkes csapat, a szabadságvágy által hajtva, egy kávéházi asztal mellől elindulva forradalmat indított útjára. Egy hasonlóan lelkes közösség évek óta megidézi ennek a történelmi tettnek a hátterét; újra és újra feleleveníti az események egyes állomásait, a megismételhetetlen lehetőségek kihasználásának buktatóit. Teszi ezt a legnagyobb odaadással, hihetetlen lendülettel, barátsággal és legfőképpen belső motivációból. Néhányuk gyakran áll színpadon, akad köztük olyan is, aki csak az iskola színháztermében lépett először a „világot jelentő deszkákra”. Van, akinek rögtön komfortos a szerep, és persze van, akinek hosszabb időbe telik, míg ráérez a színpadi munka ízére.
Egy-egy műsor megvalósítása rengeteg időt és energiát igényel. Mégis mindannyian újra és újra belevágunk. Velünk van a márciusi ifjak küzdőszelleme. Szívből csináljuk, műkedvelő diákszínjátszók vagyunk. Ugyanúgy, ahogyan a pesti forradalmárok, mi is nagyon hiszünk abban, hogy kellő elkötelezettséggel célba ér az üzenet: a forradalom, az irodalom, Petőfiék és a márciusi „hölgyek” közös üzenete. Hiszünk abban, hogy nyitott fülekre talál az a gondolat, hogy milyen „nagy dolog a szabadság”, hogy „vannak napok, melyek nem szállnak el”, és hogy „ha újra tenni kell majd, akkor újra ott leszünk”. Ehhez olykor hangerő kell, olykor pedig csend; minden esetben nélkülözhetetlen az egymás iránti – néző és szereplő közti – érzékeny figyelem, hogy mindannyian „legyünk nagyok, amint illik mihozzánk, hogy az Isten gyönyörködve nézzen ránk.”
17. 3. 2026